The World’s End
Londonban található a világ vége is, amely természetesen egy kocsma! Nem is lehet más, mint London legnagyobb kocsmája! Nem teljesen a központban van, a Camden városrészben található.
Na de már az is érdekes, ahogy oda eljutottunk!
Londoni tartózkodásunk utolsó napján voltunk a Madame Tussaud panoptikumban, illetőleg Sherlock Holmes lakásában. Sherlock Holmes lakásában az a rendkívül érdekes, hogy hajszálpontosan berendezett, minden berendezési tárgy megvan, hogy Sherlock Holmes milyen wc-t használt, hol tartotta a bőröndjeit, hol tartotta a pipáit, a hegedűjét és teljes mértékig megőrizték ennek a nemzeti hősüknek a hagyatékát az angolok, azzal az egy apró problémával, hogy ez a nemzeti hős
nem létezett!
Hiszen Sherlock Holmes a valóságban nem élt. De, az a Baker street-i lakás, ami Sir Arthur Conan Doyle szerint Sherlock Holmes lakása volt, az teljes mértékben a korabeli tárgyakkal berendezésre került úgy, ahogy Sherlock élt benne, ahogy Watson meglátogatta és esetlegesen ott aludt nála, és igazából az ember számára hihetetlen, hogy ebben a lakásban nem élt ténylegesen a híres nyomozó! Egyébként, ha az angolokat megkérdezzük, hogy Sherlock Holmes élt-e vagy sem, akkor (állítólag) 50 % körül azt mondják, hogy IGEN!
Tehát, ezen a napon végeztünk ezzel a két programmal és még volt idő a repülőtérre való kimenetelre. Mit is csináljunk?! Támadt egy olyan ötletünk, hogy nem utaztunk még a híres londoni piros emeletes buszon, úgyhogy felpattantunk egyre, méghozzá az emeletre akartunk menni, mert nyilván úgy érdekes a buszozás!
Fogalmunk sem volt, hogy hová megy a busz, amire felszálltunk!
Felmentünk az emeletre, ahol általában 2-3 személyes padokon 1-1 ember ült, de úgy, hogy hely nem nagyon volt. Így hát a feleségem és a lányom a busz elejében, mint hölgyek szorítottak maguknak helyet, és kérdezték tőlem hangosan, hogy „És Te mit csinálsz?”, én mondtam, hogy „Jót állok magamért!” és ekkor megszólalt egy magyar hang:
„Na gyere, szorítok Neked itt egy helyet! Ülj ide!”
Szintén az első sorban, egy közel két évtizede Londonban élő ipari alpinista srác ült, aki arrébb rakta az ülésen lévő cuccát és leültem mellé a legelső sorba! Ott volt előttem a hömpölygő forgalom és jókat beszélgettünk.
Kérdeztük, hogy milyen ez az ipari alpinizmus? Azt a választ kaptuk, hogy „Megyek a városban, látom a felhőkarcolókat és észlelem, hogy hoppá! azt a 24. emeleti ablakot már megint nem tisztítottam le!”.
Ilyen élményei vannak és igazából nem attól fél, hogy lezuhan és meghal, hanem attól, hogy lezuhan és nem hal meg. Végülis, ez is érthető!
Kérdezte, hogy hova megyünk? Meglepetésére azt válaszoltuk, hogy az attól függ, hogy hová megy a busz! Kérdezte, hogy hogy-hogy? Aztán nagyot nevetett rajtunk, hogy mi úgy szálltunk fel a buszra, hogy nem tudtuk, hogy hová megy és mondta, hogy jó buszra szálltunk fel, mert Camden városrészbe megy, ami egy nagyon érdekes és látványos városrész, igaz, kicsit már külvárosi-jellegűbb, mint az igazi belváros. Megérkeztünk Camdenbe, leszálltunk és ott volt előttünk a Világ vége, azaz a The World’s End, ami nem más, mint London legnagyobb kocsmája.
Egy átlagos bejáraton bementünk és ott volt előttünk egy kis söntés, abszolút nem is értettük, hogy miért mondják azt, hogy ez a legnagyobb londoni kocsma. Fogyasztottuk a jó ételt, a jó italt, szokás szerint: ahogy kell!
De még mindig nem értettük, hogy miért ez a legnagyobb. Gondoltuk egyfajta angol humor.
Aztán elkezdtük a mosdót keresni, ahogy illik egy jó angol cidert követően, és vékony kis úton elmentem a söntés mellett, és hopp egy ajtó! Kinyitottam és egy óriási ivótérbe kerültem, ahonnan újabb és újabb terek, emelet, pince nyílt.
Mint kiderült az egész háztömb volt maga a kocsma!
Úgyhogy első ránézésre nem tűnt nagy kocsmának, sőt igen picike volt, de valóban London legnagyobb kocsmája volt! Egy óriási élmény volt ott Camdenben ülni és fogyasztan a klasszikus angol söröket és cidereket, enni a klasszikus angol ételeket és nyilván bejárni a kocsma többi részét, hiszen, ha már a legnagyobb kocsma, akkor csak illik végig járni rajta!
Könnyű ide eljutni, a buszon kívül van Camdeni metróállomás is, rögtön a kocsma szomszédságában. Mi is a metróval mentünk tovább, majd ezt követően sajnos egy pár órával később elhagytuk Londont, pedig hát lett volna még néhány kocsma, amit Londonban nagyon szívesen kipróbáltunk volna! De kifejezetten tudjuk ajánlani, hogy a The World’s End-et ne hagyjátok ki! tomtailormade.hu